!Eszmefuttatás!
Aki most ezt a cikket olvassa az úgy őszintén , mindenek előtt nézzen magába. Volt már valaha tényleg szerelmes? Tudja egyáltalán mivel jár ez? Most akkor megpróbálok magamból ki indulni...
Egy olyan extázis, ami felülbírál minden dolgot a fejünkben. Elveszítjük a józan eszünket, olyan dolgokat teszünk meg, amiket az előtt soha. Érzelmeinken keresztül szűrjük a világot. Olyan energiákat szabadítunk fel amik hatására tettre készségünk megsokszorozódik. Diák körökben a leggyakoribb, és a legveszélyesebb dolog is. 99%-ban egy olyan személy teszi ki a gondolataink sorait, akiért oda vagyunk. Erre mondják, hogy a szerelem vak, és megrészegít, majd elfogulttá tesz. Ám ennek van egy nagyon veszélyes oldala, mikor mindez viszonzatlan , és reménytelenné válik netán véget ér. Automatikusan az élettől való eltántorodás kerül elő térbe , de milyen fajtái is vannak? Két nagy csoportra tudom bontani:
- Egy kapcsolat vége....
Nem is tudom rangsorolni ,mert a legtöbbje kínzó, és ott üt a legnagyobbat ahol nem számítanánk rá. Miért? Egy rózsaszín felhőkkel teli kapcsolat ami egyszer csak felborul. Egykor részese voltál, meg volt az amire vágytál , majd megfosztod magad ettől, mert sanszos, hogy te is ludas vagy ebben a dologban, amiért vége lett. De, ha kifejezetten két ember számlájára írható, akkor sem jobb a helyzet ,mert mar a tudat, hogy ami egykor volt az megszűnt. Van, hogy napokba telik míg feldolgozod, hogy ez biza, veled történt. Próbálsz nem erre gondolni, aztán mikor mégis eszedbe jut, akkor sírsz. Talán a reggeli ébredések a legrosszabbak, mikor az álom világ netán aljas módon, el szórakozik veled, vagy a múltba repít vissza, mikor még minden szép volt. És mikor felébredsz, az a torz valóság fogad, hogy ismét egyedül, anélkül akit szerettél és ezt nem vagy hajlandó elfogadni. Úgy viselkedünk mint aki elfogadja azt amit lát és érez, mivel valahol a valóságban is azt várjuk, hogy felébredjünk. További fájdalmakat okoznak a rá emlékeztető dolgok, tárgyak helyek, időpont, dátum, eseményeket, nap, hónap, vagy egy dal. Ekkor jön az öngyilkosság gondolata. Miért? A leggyakoribb eset, mikor valamilyen szörnyű élethelyzettel szembesülve úgy érezzük képtelenek vagyunk megbirkózni vele. Szerethetünk valakit olyannyira, hogy úgy érezzük nem tudjuk elviselni annak hiányát, vagy netán ,ha már mással van. Laikus ember ilyenkor kapásból , nem normálisnak gondolja. Egykor jó magam is így gondoltam, de ahogy mindenki más változik , úgy én is , változok, más értékrendek alakulnak. (Erről kicsit lentebb, és később) - Be nem teljesedett kapcsolat....
Ez amolyan másik véglet. Mikor veszélymentesen mozgunk, egy olyan hitben, hogy ebből csak jó sülhet ki, mert még a kezdeteknél vagy. Felelősségteljesség nélkül éljük napjainkat, győzködve magunkat ,hogy napról napra közelebb érünk a célhoz. Viszont! Itt talán még nagyobbat lehet koppanni. A szerelmi bánat, másik fajtája, mikor abszolút közelébe nem leszel annak amit vártál volna. Mikor "fűzűnk" valakit, akkor már eljátszunk gondolatokkal, "milyen jó lenne..." , teljesen máshol jár a fejed, egész nap. Az étvágy vissza esik, az extázis állapot itt még jobban megnyilvánul, erőteljesebb, mert valahol még pozitív értelembe történik mind ez és ezért fel spanol. Jó dolog álmodozni, de mikor rájössz ,hogy illúziókat kergetsz, csupa hiú ábrándokat, na akkor kezd veszélyessé válni a dolog. Kezded realizálni , hogy egyre reménytelenebb a dolog, akkor az egész egy adag melankóliává folyik át. Létre jön a szerelmi bánat. Álmatlan éjszakák. Az érzelmek egyre erősödnek, mert nincs okod kiábrándulni az alanyból, mert neked semmi rosszat nem tett, és mint tudjuk, a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Látva, a sorozatos kudarcokat, itt is ugyanúgy megjelenik de minimum felmerül az öngyilkosság kérdése. Reménytelennek látjuk a jövőt, tévesen azt gondoljuk, hogy az öngyilkosság a megoldás. Ki alakul a csőlátás, mikor az öngyilkosságot véljük az egyedi kivezető útnak, a válságból.
Vincent van Gogh Az örökkévalóság kapujában, 1882. Van Gogh maga is depresszióban szenvedett
Most, hogy nagyjából ki elemeztem a szerelmi hálónak a két legveszélyesebb oldalát, akkor maga az öngyilkosságról, szerelem téren pár sort. Az öngyilkosság rövid definíciója , miszerint az a cselekedet amelyet akaratosan közvetlenül és tudatosan követ el valaki annak érdekében , hogy kioltsa saját életét. Az öngyilkosság fogalma általában akkor folgalmazódik meg valakiben, amikor a lelki terhek felülkerekednek azokon a megküzdési stratégiákon és azokon az erőforrásokon , amelyekkel az egyén megpróbálja megoldani a problémáit. Ez a kétségbe esés annyira erős, hogy a halálvágy felülkerekedik, minden olyan gondolaton , amely a család és a hozzátartozók érzéseit érinti.
Vannak akik rendszeresen sportot űznek abból, hogy ebből egy fajta figyelem felkeltést csináljanak. Ami mögött nem is az öngyilkosság célja van, sokkal inkább, hogy az így rá irányuló figyelem majd kárpótolja őt a veszteségben. Szeretnék tudatni az emberekkel, hogy gond van. Akik hangoztatják, hogy öngyilkosok lesznek, azok úgysem fogják megtenni. Ez amúgy, egy aljas eszköze annak, hogy valakit zsaroljunk, de a kétségbe esés ,biztos jele, ez tény. Aki valóban megakar halni, az csendbe fogja tenni, hogy biztos sikerüljön, hogy a szerettei ne próbálják meg akadályozni.
Végszóként...
Ezek az emberek nem eszementek, sokkal inkább csalódottak. Értelmét veszíti számukra az élet. Ami eszement dolog itt az sokkal inkább maga a szerelem. Ha valaki öngyilkos akar lenni egy szerelmi csalódás miatt, az nem eszement, csupán nem gondolkodik reálisan. Az öngyilkosság egy menekülés, nem megoldás. Az öngyilkosságtól ilyenkor a szabadságot várjuk , gondolva, hogy nem fog fájni semmi, nem kell felelősséget vállalni semmiért , és , hogy jobb lesz majd. (Sokak mondják, hogy az öngyilkosság a gyávák gondolata, akik nem mernek szembe nézni a valósággal) Igen ám, ez is egy alternatíva, de egy kis empátiát, és nem hiába kérdeztem a cikk elején, hogy tudjuk mivel jár ez?
Az igaz, hogy a szerelem után is van élet, de egy hatalmas csalódás után az ember már félti a lelkét. Sokszor még egy hatalmas szerelem emiatt nem következhet be egy ember életében. Gyenge jellemre vallhat , ha valaki öngyilkos akar lenni, s eszementnek tűnik, de meg lehet érteni. Ha valaki mindent bele ad egy kapcsolatba , s mégis egyedül marad , az bizony kegyetlen. Elgondolkodhat ilyenkor az ember jogosan: mi értelme az életnek? Miért kiért folytassam? Nem eszement, hanem csalódott. Értelmét veszíti számára az élet. Mindenképpen segítségre szorul. Aki valamelyest sikeresen túl teszi magát ezen,
ha életben marad, elgondolkodhat azon arra méltó volt-e az, akiért hajlandó lett volna meghalni. A becsapottság, és az elutasítás sokak számára gondot okoz, de a kilátástalanság sem kutya. A gyógyuláshoz sok minden kell, de a legfontosabb egy cél, és jövőkép. A reális gondolkodás nem zárja ki a szerelmet, csak a szerelem a reális gondolkodást. Úgyhogy a rózsaszín szemüveg az hatásos, de a füldugó az ne legyen bennünk.
Egy valamire nem tértem ki, pedig kulcsfontosságú szerepet játszik, az pedig a sírás. A sírás igenis jót tesz, mert könnyít a lelkünkön. Pont hogy az a káros, ha valaki elfojtja és saját maga előtt is tetteti, hogy "de jól" érzi magát. Épp azért vagyunk emberek, hogy az öröm, boldogság mellett megéljük a bánatot, keserűséget is. Meddig normális a sírás szerelmi bánat esetén? Akárhányszor azt érezzük, hogy jó lenne kisírni magunkat, hát nosza. Annál gyorsabban fogjuk feldolgozni érzelmileg. A legrosszabb, amit ilyenkor tehet az ember, hogy elbagatellizálja a dolgot.
