!Eszmefuttatás!
Ez lenne a plakátom , ha azzal kéne kampányolnom ,hogy mennyire az emberek ellen vagyok. Mostanában egyre többször érzem azt, hogy az emberek undort váltanak ki belőlem. Egyre többször haragszom rájuk. Hogy mit követettek el? Semmit! De tényleg. Itt csak egyszerűen arról van, szó hogy próbálok mindenkit egyenrangú ként kezelni, Próbálok mindenkit , nem lenézni, mert nyitott vagyok új dolgokra. Lehet ez naivan hangzik, de csak optimistán állok a dolgokhoz. A baj talán ott kezdődik, hogy próbálok mindenkit szenté avatni, esetleg úgy hozzá állni mindenkihez, hogy mindenkiben megbújik egy egyéniség, illetve kellemes társaságra lelek. Nos én ezt a mércét állítom fel. Ehhez képest viszont sajnos csalódnom kell...
És ez a sok csalódás szüleménye az , amiért úgy érzem elfordulok tőletek. Tőletek kik embernek nevezik magukat. Én még hiszek a mesékben, és a mikulásban is , lehet ez a baj. De főképp a reményben. Ilyenkor az jut eszembe, hogy veletek van a baj, és nem velem. ^^ Ez nem önsajnáltatás. Szó nincs erről. Csak néha haragszom az emberekre. De mostanában egyre többször. Túl sok a csalódás. Az általam kialakított képbe sajnos sok ember kiesik. Nem vagyok én gonosz, nem ártok én a légynek sem. Az emberekbe azt nevelik, hogy az élet szép oldalát próbáljuk látni, mégis én azt veszem észre, hogy leginkább az ellenkezőjét érik el vele.
Nálam itt kezdődik a Mizantrópia. Embergyűlölet. Hogyan élem én ezt meg? Legszivesebben életeket oltanék ki, mert azzal talán hátha csökkenne az a létszám akiket kritérium alá eresztenék, és a csalódás is kevesebb lenne. Nem kell ezen meg ijedni, ez minden emberben ott lehet hogy szeretnénk néha kitörni, lázadni, és valóban kiüvölteni magunkból, hogy igenis szeretném megkínozni azokat, akik bántanak…
De e fent említett lehetőség közül persze egyiket sem teszem. Mert szeretem a jogaimat, a szabadságom, és élvezem őket. Pár hülye miatt , meg nem fogom ezt elveszíteni. Sosem voltam egy erőszakos agresszív ember , sőt (!). Külsőm ellenére én is egy érzelmekkel teli lény vagyok. Bár az utálat egyaránt érzelmeken alapul. Kérdés melyik érzelmi ág tesz többségre szert. Akik ismernek lehet pont azoknak, idegen ez az írás, mert egy alapjába véve kedves természetű tiniről van szó (Azaz rólam). De néha nekem is betelik az a bizonyos pohár. Nem kell ezen megijedni, az agresszió a részünk valamilyen formában, a kérdés csak az, hogyan kezeljük ezt az érzést, ez tesz minden embert különbözővé. Vannak olyan emberek akik sportot űznek abból, hogy megszabaduljanak ezektől a negatív érzésektől, agressziótól. Én a zene által szabadulok meg ezektől a negatív érzésektől. Palástolja az érzéseimet az emberekkel szemben. Ezért van az, hogy napi 24 órában 16-ot zenehallgatással töltöm el.
Mostanában egyre többet olvasok gyilkosokról , annak fejében, hogy megtudjam valyon őket, mivezette el arra az útra amire ráléptek? Részemről sajnálatos, és szomorúnak érzem a brutális dolgokat amiket elkövetett. Ugyanakkor nagyon lenyűgözőnek talátam az utat, és az indokokat, amik ide vezették…
Minden ember tudja hogyan viselkedjen, és képes ezeket a negatív érzéseket kontroll alatt tartani. A dolog akkor válik veszélyessé, mikor kicsúszik ez az irányításunk alól, amikor elveszítjük ezt az emberi tudatosságunkat. Ez a képesség különböztet meg minket a gyilkosoktól, akik valami miatt elveszítették az irányítást a viselkedésük felett, és nem tudatosul bennük, hogy valami rosszat cselekednek. De ez bármelyikünkel előfordulhat.....még velem is.
